Ég, és föld.

Most, az utóbbi pár napban olyan szintre jutottam, hogy simán elhinném, hogy ha én nem keresném, soha többé nem beszélnénk. Sőt, akár úgy is, hogy ha keresem.

Nem tudom most hová tenni a hozzáállását, a hozzám való viszonyát. Semmit. Olyan mint nyáron, mikor úgy éreztem, hogyha egy héten belül nem találkozunk, meggyőzöm magam, hogy lemondott rólam. És egy héten belül találkoztunk, és 100%osan meggyőzött, hogy butus vagyok.
Lehet most is valami ilyesmire lenne szükségem, de pár dolog más azóta. Akkor még láttam rajta, hogy szeretne, de szinte feladta. Most - még ha így is van - nem látom rajta. Így nem is érzem, hogy bárminek lenne értelme. És múltkor megkaptam, hogy "tanult." Nem fűzök ehhez semmit, hinni próbálok benne, hogy csak ennyi volt a baja, és főként ok volt, nem ürügy. Mert a különbség ég és föld.
Kb, mint most köztünk is.