Van, amikor legszívesebben csak átkulcsolnám a kezeimet a felhúzott lábam körül, és elvesznék a semmibe.
Van, amikor túl kicsinek érzem magam. De hisz, az is vagyok. Egy aprócska részlete a túl nagy világnak.
Van, amikor egyedül akarok lenni, és mégis kínzóan hiányzik egy bizonyos ember társasága.
Van, amikor tudom, mi miért történik körülöttem, és van, amikor halványlila gőzöm sincs.
És néha van hogy nem akarok semmit, és közben mindent.
Vagy csak egy bizonyos embert.
Néha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése