Általában toleráns vagyok mások hülyeségeivel szemben, és többnyire is türelmes. Jól kezelem, ha valakinek nem ugyanaz az álláspontja, mint nekem.
Nem kapok lángra minden kis apróságon, amiből aztán erdő tűz lesz. Nem zúdítom rá a másikra lavinaként a nem tetszésemet.
De egy idő után túl sok lesz. És akkor utoléri az illetőt, ha akarom, ha nem. Sokáig ártalmatlannak tűnik, de mégis kiszámíthatatlan. Ez lenne az én természetem. Vulkán, vagy gleccser. Néha hevesen, kíméletlen módon rázúdítom az emberekre, de néha csak hűvösen tombolok. Ez utóbbi inkább nekem rossz, nem másoknak. Mert ilyenkor egyvalamit akarok csak. Nem azt, hogy mások belássák, hogy nekem van igazam. Csak hogy jöjjön utánam, nyúljon a kezemért. És ne hagyja, hogy így érezzem magam, ahogy most.
Mellékesen 10 nap múlva világ vége. Mit számít akkor bármi is, ha a maják szerint ennyi volt? Élnünk kéne, nem? boldogan. Nem veszekednünk. Nem nem elmondani dolgokat.
Nevetni, szeretni, élni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése